Akár tényeken, elbeszéléseken, személyeken, vagy képeken alapul, egy hely története egyszerre formálja a kollektív emlékezetet és az egyéni képzelőerőt. Az érzelem, amely egykor létezett vagy létezhetett volna, újra testet ölt a köveken túl. Az emlékezés és az érzelmek iránti tisztelet jegyében született meg a Taittinger története.
Szent Nicaise ereklyéinek őrzésére a sírhelyén építtettek apátsági templomot a bencés szerzetesek a XIII. században.
A francia forradalom idején eladták, mint nemzeti vagyont és kőbányaként szolgált egészen a XIX. században történt megsemmisüléséig. A föld alatti rész azonban a gall-római időszakból származó kriptákkal és pincékkel együtt érintetlen maradt. Jelenleg itt található a Champagne Taittinger készletének egy része, többek között a legendás Comtes de Champagne cuvée.
A felvilágosodás idején kezdték meg a Château de la Marquetterie építését egy híres szőlőbirtok kellős közepén.
Az eltelt évek alatt több tulajdonosa volt, akik számos előkelőséget fogadtak itt. A fiatal lovagtiszt Pierre-Charles Taittinger első pillantásra beleszeretett a helybe, amikor 1915-ben csatlakozott Castelnau tábornok hadtestéhez. 1932-ben megvásárolta a kastélyt és 200 évvel a megépülése után egy fiatal Champagne Ház bölcsőjévé tette.
A középkorban a champagne-i grófok dinasztiájának köszönhetően több mint 3 évszázadon keresztül a hatalmas területen húzódó régió soha nem látott magaslatokban szárnyalt politikai, gazdasági, művészeti és szellemi téren.
Egyik, ma Reims történelmi központjában található kastélyukba a champagne-i grófok főként a szentelési ünnepség alkalmával látogattak el, ahol az Európa különböző részeiből érkező művészeket, földesurakat és kereskedőket fogadták. A champagne-i grófok rezidenciájaként is emlegetett 13. századi csodaszép épület része a Champagne Taittinger örökségének. Hű maradt eredeti funkciójához, így a mai napig számos fogadást, kiállítást és koncertet szerveznek itt, ennek köszönhetően Reims kulturális és ünnepi életének kiemelkedő helyszínévé vált. Az épület másolata ott díszeleg minden egyes Taittinger palackon.
A generációról generációra egyre gyarapodó Taittinger szőlőbirtok 288 hektáros méretével mára Champagne harmadik legnagyobb birtokává nőtte ki magát.
Ezenfelül a Ház tulajdonát képezi Reims város legnagyobb településen belüli szőlőbirtoka, amely Val de Murigny-ben található a Reims és Epernay városát összekötő első római út mentén. A szőlőbirtok híven tükrözi a Taittinger stílust. A Champagne legjobbjai között számontartott 37 különböző dűlőn egyenletesen osztották el a szőlőfajtákat a következő arányban: 37% Chardonnay, 48% Pinot Noir és 15% Pinot Meunier. A szükséges szőlőmennyiség egy részét ez a birtok biztosítja és a házasítások minőségét illetően egyedülálló tulajdonságokkal rendelkezik. Az észszerű borászati eljárás jegyében elnyerte az „Haute valeur Environnementale” minősítést.
Az ereklyék mára híres zarándoklati tárgyak lettek. A templomot sokáig Franciaország egyik legszebb gótikus alkotásaként tartották számon és hosszú ideig a champagne-i grófi család tulajdonát képezte (1717-ben Nagy Péter cár is eljött látogatóba, hogy megtekintse). A francia forradalom idején eladták, mint nemzeti vagyont és kőbányaként szolgált egészen a XIX. században bekövetkezett megsemmisüléséig. Napjainkra már csak a föld alatti részek maradtak meg belőle; a gallo-római korszakban épült gótikus galériarendszer, kripták és sírboltok, melyeket barlangjáratokként használtak. Kezdetben ezek nyújtottak menedéket az első keresztények számára, majd később a szerzetesek által készített champagne-i borok menedékhelye lett.
Az I. világháború idején katonák és menekültek szálláshelyéül is szolgált, ottjártukat a mészkőfalakon hagyott rajzok, rejtelmes falfirkák és iniciálék jelezik; a történelem ma is látható nyomai ezek. Szent Nicaise székhelyét 1920-ban először a Champagne Champion és a Binet Ház építtette újjá, később pedig a Taittinger család vásárolta meg. A Taittinger idegenvezetőinek segítségével minden évben több, mint 70 000 látogató fedezi fel Szent Nicaise barlangjait. Ez a lenyűgöző hely felkerült az UNESCO Világörökség listájára is Champagne szőlődombjai, házai és pincészetei (Coteaux, Maisons et Caves de Champagne) részeként. Ezen a helyen, 18 méterrel a föld alatt érlelődik tökéletessé a Comtes de Champagne cuvée. Legalább 10 évet tölt idelent, mielőtt bemutatkozna a nagyközönségnek...
Ezzel egy időben megvásárolták a bencés szerzetesektől a Pinot Noirral és Chardonnay-val beültetett szomszédos szőlőbirtokot is. A kastély 1760-tól egészen a francia forradalomig Jacques Cazotte tulajdonában állt. Ő volt a „Le Diable amoureux” (A szerelmes ördög) szerzője és a 18. századi fantasztikus és ezoterikus irodalom nagymestere. A szüretek és fényűző ünnepségek alkalmával a kor leghíresebb íróit látta vendégül, mint például Voltaire-t, vagy a költő Chénier-t.
Az I. világháború idején a birtok a csatatér közvetlen közelében volt. 1915 szeptemberében Édouard de Castelnau tábornok és a hozzá csatlakozó Joseph Joffre tábornok, későbbi francia tábornagy itt állította fel parancsnokságát, amelyen keresztül a győztes támadást vezetett. Amikor a fiatal lovagtiszt Pierre-Charles Taittinger-t idevezényelték, rögtön beleszeretett a kastélyba. Ő és a sógora, Paul Evêque 1932-ben vásárolták meg az épületet és a hozzátartozó birtokot, mely a Pezsgőház borászati központja lett. 1934-ben megvették a Forest-Fourneaux Házat, a Champagne régió harmadik legrégebbi márkáját, amelyet – milyen véletlen egybeesés – szintén 1734-ben alapítottak. Így kezdődött a champagne-i Taittinger kaland.
A grófi család előmozdította a grófság gazdasági fellendülését az Európa kereskedelmi központjának mondott champagne-i vásárokkal (Foires de Champagne), valamint Champagne politikai életének felpezsdítésével, amiben a szerzetesrendek, a lovagrendek és az első keresztes hadjáratok játszottak fontos szerepet. Champagne grófjai támogatták a művészeteket is. Egyikük, IV. Theobald legalább annyira ismert volt költészetéről és zeneműveiről, mint keleti hódításairól. Champagne grófjainak rezidenciája kivételes történelmi és építészeti helyszín. A középkorban nagy közös épületet alkotott a „zenészek házával”, melynek homlokzatán 6 zenész szobra található; a középkori világi művészet legszebb darabjaiként tartják ezeket számon.
Az épület majdnem megsemmisült az I. világháború bombázásai következtében. A Taittinger család kezdte meg a felújítást a Képzőművészeti Minisztérium felügyelete alatt és tervben van a zenészek házának újjáépítése is. A champagne-i grófi rezidencia küldetése ma is ugyanaz, mint a középkorban volt: elegáns fogadások és ünnepségek, valamint különféle estélyek, kiállítások és koncertek helyszíne, ahol szinte tapintani lehet egy letűnt kor emlékét.
François és Jean Taittinger-nak köszönhetően az 1950-es években a Ház jelentősen kibővítette szőlőterületeit és 1955-ig több mint 110 hektárnyi szőlőt vásárolt meg, főként Chardonnay-t, ezzel biztosítva a Taittinger borok stílusának állandóságát. Az 1960-as években Claude Taittinger öt év alatt további közel 140 hektárnyi szőlőt ültetett. A Taittinger birtok ma összesen 288 hektárnyi területet ölel fel Marne területén a Côte des Blancs, a Vallée de la Marne és a Montagne de Reims között, valamint Aube területén, ahol Loches-sur-Ource-ban több, mint 80 hektár található. Ha egymás mellé helyeznénk a szőlőtőkéket, 2880 kilométert kellene sétálnunk, hogy a végére érjünk!
37 különböző dűlőn egyenletesen osztották el a szőlőfajtákat a következő arányban: 37% Chardonnay, 48% Pinot Noir és 15% Pinot Meunier.
A Taittinger Ház több Chardonnay szőlőültetvénnyel rendelkezik Côte des Blancs szívében, többek között az Épernay déli részén elhelyezkedő alábbi 5 Grands Crus területen: Cramant, Avize, Chouilly, Oger és Mesnil-sur-Oger. Ez a szőlőfajta kiváló érlelési potenciállal rendelkezik, könnyed és elegáns, légiesnek mondott borokat ad. A Ház valamennyi cuvée-jében magas arányban megtalálható.
A Taittinger Pinot Noir szőlőültetvényei elsősorban a Montagne de Reims-ben (Ambonnay, Mailly-Champagne, Rilly-la-Montagne) és a Côte des Bar vidékén találhatóak. A Pinot Noir strukturálttá teszi a bort és kellemesen erős aromát ad neki.
A Pinot Meunier robosztus szőlőfajta, jobban ellenáll a fagynak, mint a két előző, és különösen jól alkalmazkodik az agyagos, vagy homokos földhöz. Így Vallée de la Marne és Massif de Saint-Thierry területein található a Taittinger tulajdonát képező Pinot Meunier parcelláinak tetemes része. Szőlője hajlékony és gyümölcsös jegyeket kölcsönöz, melyek kerekséget adnak a bornak. A Taittinger birtok csak egy részét fedezi a szőlőszükségleteknek, ezért szőlőtermelőktől vásárol gondosan válogatott szőlőt vagy borokat hosszútávú együttműködés és vízió keretében. A Taittinger Házhoz hasonlóan ezek a szőlőtermelők is ugyanazokat az elveket képviselik a minőség és a fenntartható fejlődés tekintetében.
